Ősi mesterségek: szíjgyártó

Marosfelfaluban élnek még emberek, akik ősi mesterségeket önállóan gyakorolva biztosítják családjaik számára a mindennapi kenyeret.

Bemutatunk egy-egy ilyen embert, akik nemcsak pénzt szereznek munkájukkal, hanem őrzik a régi mesterségek hagyományait és ugyanakkor növelik falunk hírnevét is magas minőségű termékeik által.

Rácz Csaba az egyik ilyen büszkeségünk, aki szíjgyártó. Ez lószerszámhoz és a különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő mesterség, a magyarság körében már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. Számos sajátos kézi szerszámmal dolgozik.

Csabival beszélgettünk, hogy megtudjuk miből áll munkája.

Hogy lettél szíjgyártó?

Rácz Csaba: Ez édesapámnak a mestersége. Miután leszereltem a katonaságból 5 évet Szászrégenben dolgoztam egy helyi vállalkozónál, közben jártam édesapámmal piacra az általa készített termékekkel, így megismertem a termékeket és a piacot. 2004-ben megkért, hogy ne csak sóföre legyek, hanem segítsek a munkában is. Április végén felmondtam és május 1-től mellésze-gődtem az otthoni műhelyben. Hónapokba, évekbe telt, amíg kezdtem megérteni a mesterség részleteit. Fizikailag is nagyon nehéz volt megszokni a vastag bőröket átszúrni, de ráéreztem a technikára. Idővel édesapám átengedte nekem a műhelyt, közben újítottam, korszerűsítettem a termékeken, de a régi folyamatok szerint és a hagyományos szerszámokkal dolgozok. Meg kellett tanulnom, hogy különböző munkákra különböző hámokat használnak, például az erdőkitermelésre használt hámok sokkal többet kell bírjanak, mint a fogathámok.

Milyen termékeket készítsz?

R. Cs.: Alapjában véve hámokat készítek lovaknak. Sajnos már nagyon kevés lovat tartanak, így kevés a kérés. Felfaluban is szerintem tíznél kevesebb ló van. A hámok mellett számos egyéb terméket is készítek, mint például kötőfék, ostor, késtok, kutyaszíj, nadrágszíj, hasszorító és egyebek. Néhány éve a vasazást is én készítem minden termékre, csatokat, gyűrűket és egyéb lakatos munkát igénylő részeket. Ugyanakkor sok kérésem van hámok javítására, amit szivesen vállalok. Munkámban még besegít édesapám és feleségem, az olyan részeknél, amelyek nem igényelnek megerőltető fizikai munkát.

Még léteznek szíjgyártó mesterek környékünkön?

R. Cs.: Vannak még szíjgyártók Beszterce környékén, de ők nem számítanak konkurenciának, mivel teljesen más stílusban dolgoznak, más alapanyagokat használnak.

Miben különbözik munkásságod a többi mesterétől?

R. Cs.: Amint mondtam, minden szíjgyártó mester a vidékére jellemző stílusban dolgozik, így munkáink nem egyformák. Említettem már, hogy én vállalok javításokat is és ez a dolog különbőztet meg a többi mestertől.

Hogy értékesíted munkádat?

R. Cs.: Elsősorban piacra járok Libánfalvára, mivel a Görgény-völgyén még dolgoztatják a lovakat. Régebben Dédára is jártam a piacra, így a Maros-menti gazdák megismertek és ők általában itthon keresnek meg rendelésekkel. A mondern kommunikációs eszközöket is használom reklámnak, jelen vagyok több hírdető weblapon, de a megrendelők legtöbbször élőben szeretnék látni a termékeket, így messzi vidékekről is eljönnek a műhelyembe. Nagyobb regionális vásárokon is részt veszek, ahol gyakran történik meg, hogy a többi résztvevő szíjgyártóval termékeket cserélünk, így mondhatjuk, hogy mindenkinél minden kapható, én árulok az ők termékeikből, ők meg az enyémekből.

Milyen jövőt látsz ennek a mesterségnek?

R. Cs.: Nem fényes. Én úgy érzem, hogy én meg tudok élni belőle öreg koromra, de a fiam már egészen biztos nem. Régen környékén 4 szíjgyártó mester volt 20-30 évvel ezelőtt, ma csak én maradtam. Egyre kisebb a kérés és egyre nagyobb az ipari mennyiségben, de gyengébb minőségben készített termékek kínálata.

Gondolkoztál már azon, hogy inast vegyél magad mellé és betanítsd? Lenne jelentkező?

R. Cs.: Őszintén meg sem fordult a fejemben, mivel egészen biztos vagyok, hogy nem lenne jelentkező. Örömmel megmutatom bárkinek a mesterség fortélyait, de ahhoz, hogy bárki jó szíjgyártó legyen hosszú évek kemény munkája szükséges.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

R. Cs.: Én csak a bőrök között tudom elképzelni magam. Remélem szükség lesz hámokra amíg erőm lesz dolgozni, ha nem, akkor valami mást fogok készíteni bőrből.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük