„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem”

    

Te! Aki azt hiszed, hogy fontosabb sok nyelvet beszélni, mint az anyanyelvet folyékonyan… Hadd állítsalak meg egy percre! Gondolkodtál valaha azon, hogy ha az anyanyelved nem tudnád, más nyelvet sem lenne annyira könnyű megtanulni? Az anyanyelv mindennél fontosabb egy ember életében, hisz ez köti össze szeretteivel, nemzetével. Manapság sajnos egyre kevesebben helyeselik az eddig leírtakat.

     Ebben az internet és számítógép függő világban igencsak nehéz az iskolákban a helyesen írásra és fogalmazásra rábírni a tanulókat. Sms-t írunk, e-mailezünk, messengerezünk, facebookozunk. Lassan beszélgetni is elfelejtünk, nem leszünk képesek három bővített mondatot megfogalmazni egymás után, nem hogy az még helyes is legyen. Valamilyen szinten igényesek kellene legyünk önmagunkkal, ha más nyelvet nem is, de az anyanyelvünket tényleg beszéljük (és írjuk) anyanyelvi szinten. Vannak olyan települések, ahol két-három magyar él, és mégis tudják, beszélik a nyelvüket valamilyen szinten. Ha mást nem is, legalább imádkozni magyarul szoktak, mert az az édesanyjuktól tanult legjobban beléjük ivódott nyelv. Lehet, jó lenne néha mellőzzük az sms-es rövidítéseket, a xöxike és puxi típusú kifejezéseket, míg lassan be nem kúsznak teljesen a magyar nyelvbe.

     Személy szerint magabiztosan jelenthetem ki, hogy számomra a magyar nyelv és az ezzel kapcsolatos tevékenységek jelképeznek engem, ezek azok a dolgok amiknek külön helyük lett a szívemben az idők során. Amikor első osztályban a tanítónéni bevezetett a betűk világába mély nyomot hagyott bennem. Akkor persze, mint minden gyerek húztam az orrom, hogy minek kell ennyit tanulni és anyanyelven írni, olvasni, de ahogy az idő telt-múlt rájöttem, hogy ezt magamra fordítva felhasználhatom. Azóta bármi baj van tudom, hogy ha már senki sem lesz itt nekem és csak magamra számíthatok majd, egy papírlap mindig meghallgatja majd azt amit a tollam írni akar és amit senki más nem akar meghallgatni. Tudom, hogy amikor senki sem hisz már nekem, lesz egy papírlap, ami mindig otthont ad gondolataimnak. Ezt is az anyanyelvemnek köszönhetem. Neki köszönhetem azt, hogy menedékre lelek olyan időkben amikor senkim se maradt.

     A magyar népdalok évszázadok során a magyar emberek különféle helyzetében megélt lelkületéből alakult ki. Nem hiába van olyan sok bánatos, szomorúságot, fájdalmat sugalló népdal, de tudjuk vannak  vígságból,  az élet sokféle öröméből fakadó dalok is. A magyar ember, aki ismeri a zenei anyanyelvét (népdal) ,az megtudja élni a szomorúságát és az örömét ebben. A magyar ember lelkületének genetikailag legjobb kifejezője a népdal. Ha ez társul a néptánccal, mindez hatványozódik. Én ezt hiszem és vallom, érzéseimet ebben meg is élem. Aki tud néptáncolni, aki tudja élvezni a népzenét, ha szól a muzsika tudja mit kell rá lépni, az boldog. Ezt a boldog érzést csak MI tudjuk megélni!

     Te, aki olvasod ezt és talán még mindig kételkedsz abban, hogy igazam lenne… Szerettél már valakit igazán? Mondtad már valakinek anyanyelveden azt, hogy „Szeretlek”? Mert ahhoz fogható érzés nincs! Ha nem mondhatod el anyanyelveden érzéseidet… Te még nem is éltél. Nincs hatalmasabb erő, mint a szó, mit anyanyelveden szólsz. Vagy értelmével győz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyűgöz le. A szó elnémítja a fegyvereket is. Viszont ugyan akkor vigyázni kell vele, mert hamar kezelhetetlenné válhat és akaratlanul is pusztíthatsz vele.

     Te, aki most összezavarodtál talán! Kérlek, menj és öleld át szavakkal azt, akit szeretsz. Mond el neki mit érzel anyanyelveden, mert megteheted és mert meg akarod tenni, de ami a legfontosabb, mert „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem”!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük