Havas gondolatok

   

A fa alatt állok. És a legszebb karácsonyi gondolatot akarom megfogalmazni. Amilyet még soha. Amilyet még soha senki, amilyet még én sem. Keresem a szavakat, mondatokat. Ki tudja már, mennyi jutott eszembe… és mégsem. Nem tudom megírni. A legszebbet nem lehet. Nem, mert a legszebb gondolat nem is gondolat. Nem betű, nem szó, nem mondat. A legszebb gondolat talán az az érzés, amikor a szeretteink körbe vesznek és egymást ajándékozzuk, de itt nem a kézzel fogható csecse-becsékre gondolok, hanem az érzésre, a hangulatra amit a meleg kandalló, a fenyő illat és a megfelelő személyek teremtik meg, mert ez az igazi ajándék amire vágyok ebben az évben is.

     Volt már valakinek olyan karácsonya amiből hiányzott a karácsonyfa, a szaloncukor vagy a fenyő illat? Az állandósága miatt szeretem a karácsonyt, mert tudom, hogy ugyanazt fogom csinálni, mint az elmúlt tizenöt évben, ez a stabil pont az életemben. Karácsonykor újra gyereknek érzem magam. De talán ebben az évben más lesz. Különlegesebb! Csatlakozott családunkhoz egy új tag, egy kistestvér. Kicsi ő még, nem sokat tud. Mi az a Karácsony? Miért várják úgy az emberek? Ezek neki még nagy kérdések, miket tán kicsi székre állva sem ér el. Nem tudja mit jelent szeretni, de talán ennek ellenére is ő az kinek az ember a legjobban érzi szeretetét. Első karácsonya lesz, de biztos vagyok benne, hogy kedvenc ünnepe lesz, ahogy nekem is.

     Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre. Talán már csak azért várjuk, hogy az emberek megnyugodjanak. Én is így álltam hozzá a tavalyi karácsonyhoz, de máshogy tekintek az ünnepekre, amióta nővér vagyok. A legfontosabb, hogy a testvérem számára elhozzam a csodát, mert ha azt látom, hogy karácsonykor felcsillan a szeme és boldog, számomra is megvalósult a TÖKÉLETES KARÁCSONY fogalma.

     Mi lenne, ha ez a karácsony más lenne, mint a tavalyi? Mi lenne, ha az idén nem a bevásárlóközpontok soraiban tülekednénk még szenteste délelőttjén is? Mi lenne, ha nem azon agyalnánk a karácsonyi asztalnál, kit nem hívtunk fel a rokonok közül, aki pedig elvárja… Hogy nem elég értékes az ajándék az anyósnak, pedig a tavaly ő igazán kitett magáért… Mi lenne, ha kivonnánk a magunk fontosságát az ünnepi készülődésből? Ha fütyülnénk az egész karácsony körüli felhajtásra? Ha egyszerűen csak hagynánk megtörténni? Nem könnyű, az igaz. Mert nem könnyű a saját szokásainkkal szakítani. De kezdetnek játsszunk el a gondolattal. Tényleg, mi történne?

     Lehet, hogy az idén a családunknak nem ajándékozunk boltban vásárolt ajándékot. Nem azért, mert nem jár, vagy mert a pénztárcánk nem engedi, hanem mert az idén mást adunk. Időt, törődést és biztonságot, hogy a szeretteink érezzek, hogy minden pillanatban számíthatnak ránk. Ez viszont nem kis munka, érdemes már ebben a pillanatban elkezdeni. Hogy az ünnepre ajándékká érjen.

2 thoughts on “Havas gondolatok

  • 2020.12.16. at 15:00
    Permalink

    NAGY IGAZSÁGOT ÍRSZ LE,BIZA ILYEN KELL LEGYEN EZ A KARÁCSONY,EGYMÁSRA FIGYELEÉS,MELEG SZÉP ÉRZÉSEK ÁTADÁSA,GRATULÁLOK.

    Reply
    • 2021.04.14. at 14:34
      Permalink

      Köszönöm szépen!

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük